Múlt héten az ELTÉ-n tartották az Európai Konfuciusz Intézetek konferenciáját, aminek kapcsán az index sajátos színvallást tett két, bicskanyitogató hangvételű cikkben.
A stílust hagyjuk, indexes, szilys, jóvanna, 2011-ben ezen nem fogunk kiakadni. Nem is érdekelne, főleg, mert nem vagyok az újsütetű kelet-mánia áldozata, de még freetibet kitűzőm sincs, egész más irányból fogott meg a dolog.
A gúnyolódás tárgya lényegében az, hogy mi, csóró magyarok felvettük a bohócorrot a kínai elvtársak kedvéért, és a szovjet időket idéző talpnyaló haccacáré keretében kerestük a pénzeszsák Kína kegyeit.
Lehet röhögni, szerintem a legtöbbünk elég kínosan érezte volna magát a leírt szituációban, az index erre rájátszva minden petárdát elsüt amit lehet, így a szaft elviszi a tulajdonképpeni mondanivalót, ami bűzlik az olcsó orbánviktorozástól, és igen, a (szalon)rasszizmustól. A milyen lesz Orbán kínaizált Magyarországa panel vetekszik a 30 millió román munkavállaló egykori víziójával.
Vegyük sorra, mit kifogásolnak az idézett cikkek:
Első állítás, miszerint a rendezvény stílusa nevetséges/szánalmas volt.
Ilyen a protokoll. Menjenek el bármilyen más államot fogadó hasonló rendezvényre, feltehetőleg mindenhol a két ország közötti jó viszonyról fognak hallani, vélhetőleg nem megrázóan eredeti módon, az illető szónok beszédírójának egyéni képességei függvényében. Ja, hogy a kínai stílus furcsa, más, egyenesen nevetséges? Csak nem kibújt az európai fundamentalista a tolerancia bajnokaiból? Egy karakteres, önmagát evidensnek gondoló kultúra szokásai mindig tűnhetnek nevetségesnek, de erre már gyerekkorban megtanítják az embert, hogy ne röhögjön, ha a bácsin turbán van, nem biztos, hogy bolond, lehet, hogy indiai (sőt, ha bolond, akkor sem illik). De erről eddig nálam sokkal szebben beszéltek az indexen, már-már súlyban mérhető bitmennyiségben, ha bármilyen egyéb kultúráról volt szó. Az európai/magyar identitás elkülönítését kultúrkeresztény csökevényként megbélyegző liberális retorika miért bicsaklott meg éppen a kínaiakon? Miért rosszabbak ők, mint más (példákat csak azért sem írok)?
Másfelől a protokoll kétoldalú, és amit erről tudok, a kínaiak a magyar vendégeknek is megadják, amit ők szeretnek kapni, sőt nagyságukhoz mérten arányosan többet is. A kínai-magyar diplomáciai kapcsolat pedig nem az Orbán-kormány alatt született, lelkesen járt a traktára már Medgyessy Péter is, ha jól emlékszem.
Másodszor. A Konfuciusz Intézetek Konferenciájáról légyen szó, nem feledkezhetünk meg arról, hogy azokat a kínaiak pénzelik nyilvánosan, legálisan. Ha egy magyar miniszter ellátogat bármilyen külföldi magyar kulturális intézetbe, egészen természetes, hogy neki mint az anyaállam képviselőjének akarnak megfelelni, hiszen a megbízatásuk tőle származik.
Harmadszor. Akármilyen a magyar állam stratégája, Kína világhatalom - elég meggyőző hátországgal -, Kína gazdaságilag és kulturálisan offenzív, ami számunkra annyi mint természeti jelenség: a szél forgathatja a kereket, de letépheti a tetőt is. Miért baj, ha a kulturális intézetek regionális központja nem Prágában, hanem Budapesten lesz?
Negyedszer. Kína soha nem szállt meg bennünket, soha nem álltunk háborúban egymással, és soha nem kényszerítettek világnézeti behódolásra. Azért ez nem mellékes, ellentétben az említett Szovjetunióval.
Végül egy megjegyzés. Én egyébként értem a fanyalgást, és ami az egészből igazán érdekel, hogy felszínre hoz egy európainak mondott mértékhez való igazodást, ami szerintem önmagában nagyon rendben van. Vállalható is lenne, ha nem szelektíven egyvalaki ellen fogalmazódik meg - miközben másokkal sokkal megengedőbb -, hanem önmagáért, önmaga természetes létjogosultságának képviseletében.
Gondoljuk-e vajon, hogy az európaiságnak léteznie kell (muss sein), és bevalljuk-e ezt magunknak?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése