Újraindult az év, ismét ovi, iskola. Két hét kihagyással reggelek a régi ütemben: kakaó, tízórai a táskába, öltöz(tet)és, "mikor jöttök értem?". Aztán egy puszival elszórni a kicsiket oviba, iskolába, indulni a munkába, "dolgozóba".
Január első hete: a munka és hétköznapiság ideje. Mikor a vacsora nem ünnepi ebéd maradék, hanem kenyér és felvágott. Mikor korán reggel ki-ki utcai ruhát ölt, s nem császkál tízig pizsiben. Mikor a gyerekek újra szabott időben megkapják a C-vitamint, s nem marad el a téli vitamindózis egy későre nyúlt vendégség miatt. Mikor az a Jézuskától kapott játékok kezdenek beilleszkedni a gyerekszoba kaotikus sarkaiba.
Januárban a hétköznapok rutinjával kipihenhető a szabályokat felforgató, öntörvényű ünnep. A hétköznapok ugyanis kordában tartják az embert. Megszabják szokásait, nyesegetik elhajlásait, visszafogják étvágyát és italfogyasztását. Persze az újrainduló hétköznapiságban mindig van valami visszafojtott szomorúság, az elmúlás borongós érzete, de ha jobban megnézzük, az újrakezdés lehetősége is. Jó ez a ritmus, akárcsak az évszakok váltakozása. Talán életemben először örülök a hétköznapoknak.
3 megjegyzés:
Gratulálok Lotténak, hogy ilyen figyelmes! Különlegessége ennek a születésnapi megemlékezésnek, hogy ezt Sólyom László újévi köszöntőjével tette.Az akkor elhangzott figyelmeztetéseket jó lett volna akkor, de akár most is mindnyájunknak elfogadni!
leírtad azt, amire én napok óta készülök, és nagyon érzek, csak nem tudtam szavakba önteni. Nekem a kedvenc napom a szept.elseje, a második pedig a január másodika, amikor végre megérkeznek a hétköznapok mankói. Nekem a kiszámíthatóan rendelő gyerekorvos, és a reggel fél 7-kor csengő ébresztő adnak kapaszkodót a bizonytalanságaim kordában tartásához. Hétköznapokon sokkal nehezebb megbolondulni!
Hát engem meg éppen a rendszeresség és a kiszámíthatóság stresszel. Az első azért, mert előbb-utóbb úgyis belebukom, a második azért, mert úgy követel figyelmet, hogy közben nem stimulál. Ami gondolatilag már megvan, azt jó eséllyel gyakorlatban elrontom.
Nem is könnyű velem, azt hiszem.
Megjegyzés küldése