Tanuljunk párban élni!

Szerző: Lotte

A. Rodin: Örök tavasz

Úton-útfélen halljuk a drámai számokat: a házasságok több mint fele válással, az élettársi kapcsolatok 60%-a szakítással végződik. Hol van már az egykori holtomiglan-holtodiglan kapcsolatok, életre szóló házasságok ideje?!

A tények makacs dolgok, de nem árt néha mögéjük nézni, s nem azokba passzívan belenyugodva búnak adni fejünket. A nem is olyan régi időkben még abroncsként tartották meg a házasságokat a tágabb családból hozott évszázados minták és értékek, a társadalmat átszövő férfi és nő viszonyával kapcsolatos vélekedések, elvárások. Bizonyára ez sem volt minden esetben "lakodalmas menet", de az még kevésbé tekinthető "normális" jelenségnek, hogy az amúgy is lépten-nyomon ingoványos terepen zajló életünkben ilyen arányban bizonytalanok alapvető emberi kapcsolataink. Pedig valahol mélyen mindannyian biztonságra vágyunk.
Nem kedvez ugyan a klíma a vágyott tartós párkapcsolatoknak, de ha tudatosan ápoljuk szeretetkapcsolatainkat, igenis van esély arra, hogy életre szóló boldogságban éljünk. Ebben lehet segítségünkre a párkapcsolati tréning, mely terapeuta bevonásával, de két fél önkéntes elhatározásából, azok aktív közreműködésével segít elkerülni az óhatatlanul fel-felmerülő problémákat, megerősíteni a meggyengült kapcsolatokat, felismerni és megoldani a szőnyeg alá söpört gondokat. Az önismeret mélyítésével, a mélyebb összefüggések feltárásával, a ki nem mondott problémákkal való szembesüléssel a kiüresedett kapcsolatok újra megelevenedhetnek, a fájdalommal telik kínjai oldódhatnak, a bonyolult viszonylatok egyszerűbbé válhatnak.
Álljon itt néhány elgondolkodtató alapvetés Lázár Ildikótól, a párkapcsolati tréningek vezetésében jártas terapeutától, aki nemrégiben a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében adott egy kis ízelítőt munkájából.

Szoptatás haladóknak

Szerző: Fakirma

Csináltátok már földalattin, liftben, buszmegállóban, vízben, moziban, lépcsőházban, bokor aljában, egyetemi előadóban, közvécében falhoz vetett fél lábbal? Az anyatejes táplálás veteránjaként mindezt kipróbáltam, sőt rutintevékenységként űztem. Mindeddig úgy gondoltam, számomra kihívás nem létezik szoptatás-ügyben. Tévedtem. Én, aki az IKEA baba-mama szobájának karosszékében szocializálódtam, sőt az otthonomba még egy szoptatós párnát is behurcoltam, most belátom punnyadtságom, és meghátrálok: nem, nem akarok bevásárlóközpont mosdójában kukán ülve/kézmosóban terpeszkedve/kézszárítón kuporogva szoptatni. Öreg vagyok én már ehhez, ragaszkodnék legalább egy sámlihoz... Szoptassatotok Ti bárhol, bármikor, én most ünnepélyesen átadom a stafétabotot az ifjabb, elszántabb generációnak...

A Jókai család füredi konyhája

Szerző: Lotte

"Akik nyaranta fürdővendégekül a Balaton partjaira sereglenek, maguk legjobban érzik e vidék varázsszerű hatását. A meleg párázattal telített lég, mely éjjel is megtartja jóltevő langyosságát, a villanyos meleg hullám új tüdőt, új gyomrot, új szívet, idegzetet, új vért ad az embernek. A bűbájos holdvilágos éjszakák valami mély pihentető érzést vezetnek a kedélybe. A test és lélek megedződik. Azt mondhatnók, hogy ez egy tó, csupa szentelt vízből. " (Jókai Mór: A Balaton)

A hétvégén Balatonfüreden jártunk. Ha arra sodor benneteket a nyár, ne hagyjátok ki a szépséges reformkori városrészben a két éve átalakított Jókai-Villa megtekintését. 

Az író és színésznő felesége, Laborfalvi Róza életébe enged bepillantást a tárlat, mely felvillantja a XIX. századi polgári lét békebeli hangulatát. A család mindennapjai elevenednek meg szobáról szobára az 1870-ben épült villa falai között, ahol a família használati tárgyain és Jókai idézett szavain keresztül köthetünk bensőséges viszonyt egyik legnagyobb írónkkal és szeretteivel. Az arany ember születési helyeként is ismert villa pezsgő múltat idéz: intenzív társasági élet, alkotó munka, törődő kerti munkálkodás és igényes étkek jellemezték az itt töltött nyarakat.

Kukkantsatok be velem a róla elnevezett bablevesről is ínyencként ismert Jókaiék füredi konyhájába:

Heti Muníció: Budapest gyerekekkel

Szerző: Fakirma

Farkas Zoltán, Sós Judit, Mészáros Mária:  Budapest gyerekekkel
JEL-KÉP Kiadó Kft.
Budapest, 2007

Nyár eleje óta készülök figyelmetekbe ajánlani ezt az úttörő alkotást, s csak most kaptam észbe, hogy nocsak, mindjárt vége a nyárnak. Sebaj, még hátra van egy húzós hónap, ráadásul jövőre is lesz szünidő, és a hétvégéket is agyon kell csapni valamivel, szóval nyugodtan beszerezhetitek a könyvet: igazi túlélő kalauz azoknak a gyerekes családoknak, akik a fővárosban próbálják meg átvészelni a forró (és kevésbé forró) hónapokat (életet). Sajnos csak most látom, hogy hiánypótló jellege ellenére valószínűleg nem került a könyvslágerlista élére, s bár jelenleg is beszerezhető mű (1900 forintért), tartalmát 2007 óta nem frissítették.

Öt évvel ezelőtt, újdonsült menyecskeként, Királykisasszonnyal domborodó pocakomban, két kisfiúval a hónom alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy rendes, mások számára is emészthető családanya lesz belőlem (nem sikerült, de legalább megpróbáltam). Ez a könyv nagy lendületet adott célom megvalósításához: akkortájt szent meggyőződésem volt, hogy egy magára valamicskét is adó anyuka napi rendszerességgel törődik a gyerekével. Az állatkerti játszótól, a pólus jégpályától és a libegő gondolatától azonban már kivert a jeges verejték, ezért örömmel böngésztem a - Szofi Géjétől származó - útikalauzt.

Ki vagy-vagy - utazáskor?

Szerző: Onleány    

Lelkes készülődés vagy hisztérikus csomagolás?

Ó, régen sosem értettem, mi a program a csomagolásban, és magamban nevettem a nehézkes felnőtteken. Ma  már nem nevetek, csomagolok, és igyekszem palackban tartani a hisztériát. Idén csak a fényképezőgépet, a biciklipumpát, a szállás címét és telefonszámát hagytam otthon, na meg egy csatateret, kuplerájt, romokat. (Szofi)

Miután nem egy szál bikinivel, hanem a fél házzal kelünk útra, vettünk egy pöpec tetőcsomagtartót. Kényelmesen elférünk benne, nem tömködjük tele a kocsi belsejét zacskókkal, táskákkal, "jajeztmégtegyükbe" holmikkal. 

Épp csak a tetőbox kulcsát felejtettük otthon. (Lotte)
Alapszabály, hogy a csomagolás napján mamához/asszonyhoz nem lehet szólni, mert ilyenkor hajlamos az üvöltözésre, sírógörcsre és az ok nélküli verekedésre. Viszont szinte soha nem felejtek otthon semmit, he-he-he. (Fakirma)

Lelki Zöldségek: Balatoni mozaik

Szerző: Fakirma

Gyönyörű

Mozaik család életében a legsokkolóbb legizgalmasabb időszak valószínűleg a nyári szünet. Érettségi kettes matekommal meg se próbálom kiszámolni, hogy  szerteágazó családi alrendszereink a tíz hét alatt hányféle kombinációban hódítják meg a világot. A mozaikok életéről már közkinccsé tettem egy korszakalkotó elméleti értekezést, itt az idő, hogy mellékeljek egy jó gyakorlatot is (ismeritek ezt a kifejezést? a munkahelyem honlapján olvastam, nem tudom, pontosan mit jelent, de jól hangzik, és valami köze lehet a minőségbiztosításhoz, ami azt hiszem, szintén klassz dolog).
Az a gáz a mozaik családban (legalábbis az enyémben), hogy rohadt sokan vagyunk, és sokféle formában kötődünk egymáshoz: rögtön itt vagyok én a fiaimmal mint egykori normális családunk maradéka, és persze a vadhajtásokról sem lehet megfeledkezni: Ember, a két kislánnyal, de a három pasi is egy külön kis csapatot alkot (Bendő, Szendvicsgyerek plusz Gonosz Mostoha), ráadásul mindenkihez tartozik még néhány rokoni kinövés, akinek van még néhány kinövése, szóval elég bonyolult az ügy. A nyarunk szép példája annak a heroikus küzdelemnek, amit azért folytatunk, hogy minden családi alrendszerünk intimitás-igénye kielégülést nyerjen. Egyszerűbben fogalmazva: mindenki nyaraljon azzal, akivel akar, és azzal is, akivel kutya kötelessége.

Forró ágyak

Szerző: Lotte

Februári mínuszos időkben ígértem nektek egy nyári hálóruházati körutazást.

Akkor még távoli ködbe veszett, mára - több mint egy hónappal a nyári napforduló után - megszokott valóság a nyitott ablakok mellett töltött enyhe (sőt, enyhet sem mindig adó), csillagos nyáréjszaka. (Micsoda rejtett szomorúság, ahogy Szent Iván éjszakája után minden nappal egy tyúklépéssel rövidülnek a nappalok, előre vetítve a hosszú téli sötétséget...)

A zordabb időkre készült téli daraboknál jóval kevesebb anyagszükséglettel, ám annál több csáberővel bírnak a nyári ágyra szabott kollekciók - hacsak nem azok a forróvérű típusok vagyunk, akik egy szál bugyiban bújnak ágyba egy beltartalmától megszabadított ágyneműhuzat alá.  
De még ha ez is lenne a főszabály, nem árt legalább egy  nyári darab, hátha a szállodaablakon vagy a sátorajtón bekukkant valaki. Megkezdődött a nyári fehérnemű kiárusítás, még nem késő beszerezni egy-egy csinoska, férj-gyönyörködtető darabot. Élvezzük minél tovább a nyár minden pillanatát - éjjel is!
Mazsolázzunk a stílusokból:

Fruzsi baba napja

Szerző: Fakirma

Sajnos nem az én ügyes kezemet dicséri a saját készítésű mesekönyv. Az egészben csak az a jó, hogy nekem nincs egy éves születésnaposom (és persze olyan születésnaposom sincs, akinek az ajándékát ilyen olcsón meg lehetne úszni). A gyönyörű mesekönyvet Anyuka2  készítette, valószínűleg ez lesz az a családi ereklye, amit még a dédunokák is elérzékenyülve fognak a kezükbe venni (Tudod, ezt a dédi rajzolta nagyinak fiatalasszony korában, amikor még voltak fogai és ki  tudott egyedül menni a vécére).

A színes ceruzával készült rajzok Fruzsi baba napját mutatják be ( nem túl pörgős, de ezt egy egyéves még nem tudja). Anyuka2 a képeket fóliáztatta és lapozható könyvvé fűzette össze. Üdvözlöm Bartos Erikát.

Szívküldi, Szofinak

Szerző: Lotte

....már a fogasokon is téged követelnek:

Úriemberek alkonya

Szerző: Lotte  

"Én bárkit lorddá tudok ütni, de úriembert csak az Isten tud teremteni" (I. Jakab, angol király)

Apukámat a közös családi nyaraláson félrehívta egy kedves, idős hölgy, azt súgva fülébe, hogy tudja meg, ő az utolsó úriemberek egyike. És hogy miből állapította ezt meg? Mert mellette sétálva mindig a helyes  oldalon (balján) ment, s mert azonnal felállt ültéből, ha a hölgy szólt hozzá.
Igen, az úriasszony nem tévedett. Apa ilyen, ilyennek nevelték a nagyszüleim. Úriember. Előreenged minden nőt (a kislányokat is), nem tegez, csak ha a nő maga felajánlja, felsegíti a kabátot, kedves, figyelmes.

Az üdülőben szauna is volt. Miközben forrtam a száztíz fokban, két fiatal, harminc és negyven közötti férfi lépett be az izzasztókamrába. Kéretlenül hallgatott beszélgetésükből kiderült, a Honvédség háza táján dolgoznak. Férfias szakma. Annál lesújtóbb volt a beszélgetésük! A jelenlétemben (és még egy hatvan körüli hölgy társaságában) arról a magvas gondolatról diskuráltak jó hangosan, hogy "minden nő kurva".

Az idősebb hölgy finoman jelezte, hogy rajtuk kívül még két nő is tartózkodik a szaunában. Mire az egyik férfi válasza: "Persze, tessék csak megnyugodni, a jelenlevők mindig kivételek!". 

Még jó!
Hát így állunk, apukám...

De az illemtan tanulható, sosem késő nekiveselkedni. Néhány alapszabály férfi és nő közlekedési viszonylatában emlékeztetőül - nemcsak férfiaknak:

Az élet császárai

Szerző: Lotte

Vége az első nyaralási etapnak, hazajöttünk a Balatonról, a gyerekek megsiratták a búcsút - három kibőgött szempár jelezte: iszonyú jól érezték magukat az észrevétlen elmúlt héten! (Mi sem nagy kedvvel indultunk neki a hazaútnak, pláne, hogy mától végre jó idő ígérkezik, de mégsem sírhattunk velük. Szülősors, kicsomagolással, erőltetett józansággal.)

Ez a hét a gyerekkorom véget nem érő Balaton-parti üdüléseit idézte: nem szállodában, bérelt apartmanban vagy kempingben, hanem klasszikus üdülőben telt. Reggeli és vacsora az étteremben (plusz két kiló), strand, játszótér, sportolási lehetőség, mozi az üdülő területén, azaz jóformán ki sem kellett dugni az orrunkat a kerítésen kívülre. 

Ki vagy-vagy a strandon?

Szerző: Onleány  

Törölköző vagy gyékény?

Kristálytisztán emlékszem, hogy vettünk egy gyékényt, de felszívódott a ritkán használt dolgok birodalmában. Pedig olyan nőies egy gyékényt kiteríteni. (Sose tettem ilyet.) (Lotte)
Már így is úgy nézek ki, mint egy málhás szamár, amikor strandra megyünk, még pont egy gyékény hiányozna a hónom alá! A törölközővel legalább törölközni is lehet. (Fakirma)

Simán pokróc. Amúgy a gyékény nekem is tetszik, de nem tudom, mit csinálnék vele. (Szofi)

Starndszoknya vagy póló?

Vettem egy teszkógazdaságos tök szép fehér strandruhát, beillik alkalminak is, abban feszítettem - egész addig, amíg pont mellnél egy kivehetetlen barackfolt nem került rá. Így már nem megyek bálba benne. (Lotte)
Póló és miniszoknya. Külön-külön az egyikben sem égetném magam. Ha lúd, legyen kövér. (Fakirma)
Inverz: hosszú, lenge szoknya az első, amit felveszek. (Szofi)

Heti Muníció: A királykisasszony fogyókúrája

Szerző: Fakirma

Fodor Gyöngyi: A királykisasszony fogyókúrája
Illusztrálta: Poszpisek Márta
Dóm Kiadó
Budapest, 2007

A mesekönyvet azért vettem meg a balatoni Áfészban, mert 399 forintba került. Gondoltam, ennyi pénzt megér egy jó kis mérgelődés-sápítozás-zsörtölődés (ez mostanában úgyis jól megy nekem).  A boltból hazafelé már boldogan sóhajtoztam, lám, a vesztébe rohan ez a világ, és nem csoda, hogy úton-útfélen evészavaros szerencsétlenekbe botlunk, ha már idejekorán ilyen felnőttes baromságokkal mérgezzük az ártatlan csöppségeket...

A várva várt felháborodás izgalmával láttam neki a könyvnek, de már az első oldal után csalódnom kellett: a szöveg kiábrándítóan igényesnek ígérkezett: sehol egy szóismétlés, vagy gügyibügyi szófordulat, csak szépen egyeztetett alany-állítmányok és olyan kifejezések mint hegyorom, tarka vásár, lángost majszoltak és menedéket kerestek. Kicsit soknak találtam a betűt és kevésnek a képet, de gyorsan feledtem bánatom, és belemerültem a ragyogó történetbe. Nem mondom, hogy egy szirupos tündérmese, de tanulság akad benne bőven. Legalábbis felnőttek számára (a gyerekeknek teljesen érdektelen a sztori, saját Királykisasszonyom például egyszer sem akarta meghallgatni ezt a gagyi mesét, ellentétben a Királykisasszony fogkeféje című - szintén 399 forintos - remekművel, ami pont annyira remek, mint amennyire a címe sejteti).

Halál minden lótúró-automatára!

Szerző: Fakirma

A nyaralás azért jó, mert van idő sokat gondolkodni. Idén is a menetrendszerű Balaton I. turnénkon rengeteg értékes gondolat jutott az eszembe. Például rájöttem, hogy ha tehetném, akkor a vattacukorárusok és a negyven év alatti nem-szült nők után közvetlenül a lótúró-automatákat tiltanám ki az üdülőhelyekről.
 Az idén zseniális ötlete támadt Szendvicsgyereknek: elhatározta, hogy összegyűjti a világ összes gumilabdáját, ami ezekben a gépekben rejtőzik. Királykisasszony és Farkas-Ojó lelkesen csatlakozott a giga-álom megvalósításához.

Mit tehet ilyenkor egy anya, akinek eltökélt szándéka, hogy ez a nyaralás most más lesz, mint a többi:  nincs több óbégatás és földön fetrengés, ellenben van béke és derű dögivel, meg sok csodálkozó turista, aki tátott szájjal (és irigykedve) bámulja a nagycsaládos idillt?

Ringó búzamező

Szerző: Lotte    

Van Gogh: Búzamező pacsirtával

"Dombon égek, csorgó nyár füröszt.
Csöpp kert ringat búzamezők közt."
(Babits Mihály)

Busafej tanévzáróján tanítónénije különös házi feladatot adott a nyárra második felé ballagó osztályának és nekünk, szülőknek. Arra kért bennünket, hogy a wellness hotelek, a tengerpartok és a balatoni nyaralók; a kalandparkok és élményfürdők mellett közelítsünk meg a nyáron családilag egy ringó búzamezőt.  Elmondta, hogy sokéves tanítói tapasztalata szerint a gyerekek nagy részének fogalma nincs, miből készül a kenyér, s mit énekelnek meg költőink, mikor az aranysárga kalászos hullámzásáról verselnek. (Eddig is szimpatizáltam a tanítónénivel, de ez a pillanat végleg megpecsételte az iránta érzetteket.)
Péter-Pál napja (június 29.) hagyományosan az aratás kezdete, július derekára-végére a termés javát betakarítják. Megfogadtuk a tanítónéni kérését, a Balaton felé tartva, lekanyarodva az autópályáról kiszálltunk egy búzatábla mellett. Szerencsénk volt, lágy szél fújdogált, s a kalászok valóban táncoltak a szemünk előtt: inogtak, ringtak, ameddig a szem ellátott. Gyönyörű látvány volt.
Ha még találtok aratatlan búza(vagy legalább rozs) mezőt, ti is álljatok meg egy pillantásra.
S végezetül tudjátok meg, miképp adta és áldotta meg a Jóisten a búzát, Móra Ferenc szerint:

Piszkos kéz

Szerző: FiloSzofi

Anya töpreng a kunyhó előtt. Kendőjében gyerek, kezében balta. A kunyhóban ott horkol apa. Mire következtettek ebből?

1964, Mom With Muddy Hands, cover by O Su-san

Balatoni nyár - Jakupcsek Gabriellával

Szerző: Lotte

Tovább hullámzik az M1 délelőtti műsorsávjában a Balatoni nyár. Az ízig-vérig nyári műsor egyik háziasszonyával, Jakupcsek Gabriellával beszélgettünk hivatásról, családról és persze a magyar tengerről.

A Pesti Barnabás utca büféjében üldögélve, magyar-művészettörténet szakos egyetemistaként milyen jövőt képzelt magának? Gondolta volna, hogy egyszer majd az egész ország ismerni fogja?

Mindig a színház világa volt az, ami nagyon tetszett vagy a képzőművészet. Csak az egyetem alatt dolgoztam a tévében asszisztensként, hogy megéljek. Aztán jött a rendszerváltás izgalmas időszaka, aminek nagyon sokat köszönhetek, mert megnyíltak előttem a kapuk.

Afféle szereplős kislány volt?

Soha, sőt, most sem vagyok az! Talán furcsa, de én egy nagyon visszahúzódó, kifejezetten „csendes kislány” vagyok. Egyáltalán nem vagyok szereplős fajta, a civil életben is inkább szemlélődöm, töltekezem, amit aztán a munkám során adok ki magamból. Már tinédzserként is inkább csak a bennem élő közlésvágynak kerestem teret. A nyolcvanas évek derekán a magyar színház, a magyar film volt a kultúra középpontjában, ezért az ember oda vágyódott, ha mondandója volt. A forma szinte mindegy volt: rajzolok-e, vagy szavalok, vagy épp néznek - nem lehetett tudni, milyen formában nyilvánul majd meg a közlési vágy. Sajnos, ma már korán annyira betagozódnak a gyerekek, hogy nincs is idejük rájönni, mit szeretnének. Ez nem jó.

Ki vagy-vagy az utcán?

Szerző: Onleány

Járt utat járatlanra vagy aszfaltba vésett ösvények?
Először koncentrálok, hogy képes legyek egyáltalán megismételni. Ha ez megvan, lehet szétnézni. Ha rendszeresen járok valahova, akkor viszont kiválasztom a legkedvesebb utat, és ahhoz ragaszkodom, akkor is, ha létezik rövidebb. (Szofi)
Vannak régi, bejáratott ösvények, rá kell szóljak magamra, hogy ne zárjam ki a világ többi részét, és néha térjek le róluk. (Lotte)
Fő a kényelem és a biztonság. Múltkor elmentem futni, de a futópálya zárva volt. Csalódottan kullogtam haza. Csak otthon jutott eszembe, hogy akár a bicikliúton is futhattam volna, amin nap mint nap közlekedünk. De aztán irreális baromságnak tűnt, hogy összekeverjem a dolgok megszokott menetét. (Fakirma)

Talpas muhar, már megint!

Szerző: Lotte

Kertesház- és kiskerttulajdonosok, figyelem! Elérkezett július közepe, s hiába a legodaadóbb gondoskodás: a kora tavaszi trágyázás, a rendszeres nyírás, a szellőztetés és tápozás, no meg az állandó öntözés, tutira veszem, hogy nálatok is befellegzett a szép fűnek! (Ha gyepszőnyeget terítettetek, talán van még egy-két nyugalmas évetek, de borítékolom, hamarosan áttelepül a szomszédból mindkét gyepgyilkos egyszikű.) Miután - hiába a vegyipar szakadatlan  fejlődése - tudtommal még mindig nincs elérhető ellenszere sem a talpas muharnak, sem haverjának, a sunyi taracknak, sőt az intenzív időszakukat élő vakond hordákat sem lehet eredményesen a szomszéd (mindig zöldebb) kertje felé terelni, egyet tehettek: emeljétek feljebb a tekinteteteket. Nehogy aztán ne lássátok a fűtől az erdőt, nézzétek inkább a rózsákat (legalább észreveszitek, ha tetvesek), meg a fákat (mielőtt még lehullajtják leveleiket). Ahogy az árva és nem árva (családos?) szúnyogok mellett is van élet a Balaton-parton, úgy ne hagyjátok, hogy a talpas muhar tönkretegye kertetek nyári élvezetét!
Ja, és a legfontosabb: nehogy próbálkozzatok a gyomlálással, én is kísérleteztem, tuti vesztes háború!

Biztonságos kézmosás és slejmeltávolító-köpet-kesztyű

Szerző: Fakirma

Apám egy hete fekszik kórházban, túlesett egy carotis műtéten (úgy hangzik, mint valami vidám mese a sárgarépáról, valójában a nyaki ér kipucoválását jelenti, és annyira azért nem röhejes). Mióta kórházlakó lett, nagyon szórakoztató a társasága, én például sokkal jobban szeretek az ágya mellett ücsörögni, mint az itthoni kuckójában. Ma ugyan egy kicsit gondterheltnek látszott, állítólag azért, mert fárasztó minden nap a halálra készülni minden kézzelfogható eredmény nélkül, ráadásul a Földön félmilliárd ember éhezik, amúgy köszöni szépen, jól van. Mondtam is Neki, hogy tökjófej lett, jót tesz a kórházi idill, és esetleg bedughatnánk az elfekvőbe. Kiegyensúlyozott lelki állapotát azzal indokolta, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, mint otthon az én szerető gondoskodásomra hagyatkozva. Ezt nem is csodálom. Otthon nálunk például egyáltalán nincs útmutatás a biztonságos kézmosást illetően:

Heti Muníció: Carcassone Gyermekei

Szerző: Fakirma

Nem ígérek fergetegpartit. Csupán annyit, hogy hanyagolható erőfeszítés árán húsz perccel közelebb kerülhettek a megváltó pillanathoz, amikor átpasszolhatjátok a  gyerekcsürhét kipihent arcú munkából hazatérő emberetekre. (Továbbra sem találtam meg azt a társasjátékot, ami említésre méltó élvezetet nyújthatna épeszű felnőtt ember számára, viszont ez a játék legalább nem késztet öngyilkos gondolatokra.)

Egyre rosszabb minőségűek a képeim, bocsánat. Embert nyúzom egy ideje, hogy vegyen nekem egy új fényképezőt (még nem áll kötélnek, de nyugi, ami késik, nem múlik)

Mi jár a fejedben, kicsim?

Szerző: Lotte 

Nem először fordul elő, hogy Tüskeböki, a mi szendvicsgyerekünk gondol egyet hirtelen, és az össznépi pörgésből látványosan kiszakad. Láthatóan szüksége van erre. Félreül, elcsendesedik. Ilyenkor nem ér a neve és szívszorítóan felnőttnek látszik. Vitorláztunk néhány napja egy baráti családdal a Balatonon, a gyerekek visítozva örültek a víznek, a napfénynek, a hajónak és főképp a nevetős társaságnak. Tüskebökkencs a zsivajból egyszer csak kiszállt.
A hajó orrába kuporodott egy törülközővel a nyakában. 

Mint egy filmben. Fújta haját a szél, és komolyan nézett a távolba szép, barna szemeivel. Összefacsarodott anyai szívvel néztem, s nem tudtam megfejteni, mi járhat hatéves buksijában.
Hagytam egy kicsit, aztán mellé telepedtem.
Mikor kérdeztem, min gondolkozik, meglepő választ adott: "Anya, nekem zene van a fejemben. Azt hallgatom." 

Bárcsak én is belehallgathatnék!

Most akkor ki a szabad?

Szerző: FiloSzofi

Gryllus Dorka

Múltkor arról beszélgettünk a kocsiban, mivel is lehetne a családos léthez kedvet csinálni, már ha reklámokban gondolkodunk. A játszótéren boldogan csúzdászó gyerekek és anyukák rózsaszín jelenete mindenesetre nem jó, mert aki nincs benne, annak ez egyáltalán nem vonzó. G. szerint egyszerűen rólunk kellene filmet forgatni, ahogy sörözünk valahol, és kürölöttünk viháncolnak a gyerekek.

Erre meg bennem szakadt el a cérna az egész rohadt képmutatás miatt, nem mintha nem söröznénk néha békésen a viháncoló gyerekek között, de elegem van már abból,  hogy szinte elvárás és megtámogatanadó illúzió, hogy a családos létben nem szabad változunk, csak egy plusz szín és jó esetben kiteljesedés a gyerek. Arról nem beszélve, hogy kétségeim vannak, hogy a valóban megőrzendő dolgokhoz akarunk-e ragaszkodni, mikor tagadjuk a változást.

Állandóan tabudöntögetésről beszélnek, meg szabadságról, holott szinte érzem, ahogy korunk szabad női nyelvei egyre szorosabbra húzzák a fűzőt a családosok klubjába félénken készülő elsőbálozók dereka körül a megfelelő, szabad tartás elérése érdekében. A gardedamok fő jelszava: te nem változhatsz, csak lesz egy gyereked.

Sziesztát a pocakra

Szerző: FiloSzofi

Mióta megláttam a teszveszen ezt a pólót, azóta gondolkodom, kinek készülhetett. Ötlet?

 

Állj phone! Érintőképernyős rabszolgatartó a családban

Szerző: Lotte

Steve Jobs az iPhone bemutatásakor
Fotó:  David paul Morris/Europress, Getty

Az Apple 2007 januárjában mutatta be, majd fél évvel később piacra is dobta többfunkciós, okosnak nevezett telefonját, a kamerával ellátott, webböngészőt és zenelejátszót is tartalmazó  iPhone-t. (Az alapfunkciók mellett eszement dolgokat lehet rápakolni a gépre az ovulációs naptártól kezdve a zseblámpáig.)

A nyomógomb nélküli, érintőképernyős telefonért kígyózó sorok álltak a forgalmazó üzletek előtt, azonnal státuszszimbólummá nőtte ki magát a készülék: 74 nap alatt 1 millió darabot adtak el a sima felületű, gusztusos kis masinából. A kezek átálltak a lapozós mozdulatra, valamirevaló fontos ember ma már nincs, aki ne hordaná ujjaiban e laza mozdulatot. (Állítólag olyan is van, aki megszokásból az ujjnyalintós lapozással is próbálkozik, és még az is sikerül!)

Aztán csökkent az ár, majd annak rendje és módja szerint következtek az új generációk: pixel-számok és milliméterek, képátmérők és árnyalatok kergették (kergetik) egymást végeérhetetlenül.
Miután kevéssé nyűgöznek le a mobiltechnikai vívmányok, nem  is foglalkoznék a témával, ha nem költözött volna be életünkbe egy példány ebből a multifunkcionális rabszolgatartóból... 

Párizsi anziksz

Szerző: Lotte

Szajnán innen és túl

Az Öreg Hölgy felfelé mutat

"Általmentem én a Szajna-hidacskán, hida-hida-hidacskán / 
Felmentem az "Állj fel" torony csúcsára, felmentem a csúcsára / 


Liften mentem én oda / 
Onnan néztem Párizsra / 


Hej de szép az élet itten Párizsban, szép az élet csuhajja!" (Bartók Béla)




"Szent árnyak keringtek előttünk / …Ott. Jaj. Látom. Jaj. Villámos élet, / A nagy Bábel útjára hágtunk. / Sírtam. A kocsis fütyörészett." (Ady Endre: Este a Bois-ban)

A középkori templom együtt lélegzik a várossal

Ki vagy-vagy hőség idején?

Szerző: Onleány

Klimatizálás vagy tűrés hősiesen?

Három éve, egy forrósághullám idején szereltettünk klímát. A szerelő - takarékosságból - maga jött feltenni, s a kültéri egységgel balanszírozva három méter magasról leesett a létrájáról. Döbbenetes hangja volt, alig hittem, hogy komoly baj nélkül megússza. Hál' Isten az őrangyala épp a közelben volt. Ám a hiper-szuper, allergia-ellenes készülék megsínylette a kalandot, a következő nyáron (nettó kb. két hét használat után) megadta magát. Kiderült, hogy az alkatrészcsere majdnem egy új klíma ára - azóta döntésképtelenséget kaptunk és sülünk. Antihősként tűrünk. (Lotte)
Én úgy vagyok ezzel, mint a szúnyogokkal, benne van a nyárban. Kicsit a nyugati kultúra újabb környezet elleni merényletének érzem, hogy alapszükségletet kreáltak a légkondiból. (Figyelitek, hogy a szuperökoanya címre gyúrok?) Jó, azért én sem tiltanám ki mindenhonnan. (Szofi)
Nyáron a pincében élünk. (Télen is, de akkor fűtünk.) Lent van a hálószobánk és a gyerekszoba (csak egy kicsit van reménytelenebb állapotban, mint egy hagyományos lomospince). A hőségben a fiúk is leköltöznek, kicsit emlékeztetünk egy menekült táborra, viszont most is paplannal takarózunk. Be-be-beee. (Fakirma)
 

Én elmentem a vásárba fél pénzzel...

Szerző: Fakirma

A cicistop programnak vannak nem várt hozadékai is. Pontosabban csak azok vannak, az elválasztás még várat magára. Viszont szépen fejlődik a memóriám. És takarékos háziasszony lettem. Legalábbis majdnem. Hála Farkas Ojónak, aki egy ideje az éjszakai szopizás alternatívájaként bevállalja az "Én elmentem a vásárba fél pénzzel" című örökzöldet (értsd: 10 perc bal cici, 10 perc anyai nóta, 10 perc jobb cici, 1 óra alvás, 10 perc bal cici, stb.) Már 14 állatot felsorolok lazán, nyelvbotlás nélkül. Közben még azon is tudok agyalni, hogy vajon miért nem fogy el az a rohadt fél pénz sohasem. A dögök meg csak jönnek és jönnek... Egy ilyen éjszakai mantrázás közepette született meg az elhatározás, hogy életemben nagyjából először élesben kipróbálom a takarékos üzemmódot. Csakhogy Ember ne moroghasson többet azért, mert funkciótlan baromságokra költöm a pénzt. 

Nem a vásárba mentem állatokért, hanem a takarékos anyák Mekkájába, a kilós turiba. És nem fél pénz volt nálam, hanem háromezer forint tejre, kenyérre, túrórudira. Ha lúd, legyen kövér felkiáltással egy olyan napot választottam, amikor az akció is akciós volt, és háromezer forint helyett 1500-ért adták kilóját a ruhának. Ezt a csinos kupacot vásároltam össze a kislányoknak pontosan 1800 forintért:

Balatoni nyár - Szente Vajkkal

Szerző: Lotte

A Hétfői adásszünet nyári különkiadásában, a hűsítő Balatoni nyár-ban, az azonos című szórakoztató magazinműsor egyik műsorvezetőjével, Szente Vajkkal beszélgettünk: színészetről, tévézésről és persze a Balatonról.

Békéscsaba-Debrecen-Budapest. Színészet innen is, onnan is: próza, musical, rendezés, forgatókönyvírás, aztán 2011-től televíziós műsorvezetés. És alig ment szünidőre a  Magyarország, szeretlek! vetélkedőműsora, máris itt a következő kihívás: a Balatoni nyár. Milyen színészként tévézni?

Nem tudom, milyen máshogy. Azt viszont már tudom, ha valaki azt gondolná, hogy a színpad ilyen szerep, a tévé meg olyan, akkor bizonyosan téved. Nincs szerep. Egy szó köti össze őket talán: a közlésvágy. Ez egyre nő az életemben. Ez kéri tőlem, hogy darabot írjak, hogy átüljek a másik oldalra a színházban, vagy hogy műsort vezessek a televízióban.

Ennyi színpadi tapasztalattal a hátad mögött a tévézést kisujjból rázod ki, vagy azért más műfaj a kamerák előtt állni, mint egy intimebb térben, a színpadon?

Tényleg csak én kellek hozzá, semmi más, sem egy álarc, sem egy figura, amiről azt hiszem, hogy jól áll. Ezek a tévutak. Egy érdekes dolog viszont van. Olyan a tévézés, mintha mindig egészen közel állnának hozzád a nézők, úgy értem, fizikailag. Úgy kell működni, mintha mindenki fél méterről nézne. Ez nem bírna el nagyszínpadi létezést, de ha valaki csak egyszer visszanézi magát, elég nyilvánvaló lesz...

Kis színes: trabantkék buszok Budapesten?

Szerző: Lotte

Felröppent a hír, hogy a BKV rejtélyes okok miatt lecserélni tervezi a klasszikus, elegáns színkombinációjú, a BSZKRT fennállása (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., 1927.) óta hagyományos szürke-indigókék buszait. Helyettük utánozhatatlan NDK-trabantkék színben pompázó járgányokat szeretnének Budapest-szerte.

Nektek bejön? (Én maradnék a réginél, szurkolok a hagyományok továbbélésének.)

Régi Ikarusok - hagyományos öltözetben (tomikarus-bus.hu)

Trabikék módi (index.hu)

Lelki Zöldségek különkiadás: Gumicsont Rékának

Szerző: Fakirma

Fernando Botero képe

Réka, kedves, még adós vagyok a stria elleni csodakrém receptjével, kis türelem, előbb-utóbb megtalálom a tutit, addig is kenegesd növekvő pocakodat valami kommersz bolti gagyival, és olvasd a Te hatásodra kikristályosodott szuperanya-elméletemet! Mára ennyi telik tőlem, bocs, fogadd szeretettel!

Abban az időben, amikor a saját nyomorom kívül még a másoké is érdekelt, sok szórakoztató bejegyzést olvastam a témában. Hamar kiderült, hogy a szuperanyát markáns tünetegyüttes jellemzi, a beazonosítás pofonegyszerű, és önmagában véve is jutalomértékű: az aha-élmény mellett csodálatosan lehet utálni őket. Kutatómunkám eredményeként arra jutottam, hogy a szuperanya karaktere az alábbi jól körülírható sajátosságokban nyilvánul meg:

- terhessége alatt odafigyel minden falatra, csak egészséges dolgok tűnnek el a bendőjébe, hetente minimum kétszer tornázni jár

- természetes módon, apu kezét fogva, bababarát kórházban szül (császármetszettek eleve kizárva a csapatból)

- ugrándozva távozik a szülészetről a terhesség előtti farmerjában

- gyermekét fél éves korig kizárólag anyatejjel táplálja, a bébitápokat legfeljebb a tévéreklámokból és a te gyereked cumisüvegéből ismeri (főleg ez utóbbiból, mert tévét szinte soha nem néz, inkább a gyerekével élvezi a végtelenített öröm pillanatait)

Lassíts!

Szerző: Lotte  

Paradox módon épp egy repülőgép fedélzetén, a kifutópályán felszálláskor egyre nagyobb sebességre kapcsolva esett pillantásom egy HVG cikkre. Tudtatok róla, hogy a felgyorsult világként jellemzett jelenünkben immár dacos filozófiája van a lassításnak? Nekem újdonságot jelentett a slow-dizájn köré szerveződő irányzatról szóló híradás. 

Pedig láthatóan az életlassítás filozófiájának az élet szinte minden területe felé vannak már leágazásai: a slow food (a fast foodra nyilvánvaló válaszként) a helyben megtermelt, szertartásosan fogyasztott élelmiszereket preferálja; a slow city, a lehalkított, élhetőre hangszerelt várost; a slow travel a nyugodt szemlélődésre épülő utazást; a slow fashion a szezonalitás hajszoltságát kerülő divatot; a slow parenting pedig az élhetővé lassított gyerekkort próbálja megteremteni.

A bogarak sokan vannak, de az még nem minden

Szerző:  FiloSzofi 

Nemrég újra kitörtek a lázadók, és terítékre került a Bartos Erika féle naiv produkció értéke avagy mételye körüli vita. Irma személyes kiborulása mellett az üzemi mocskolódás nagyjából egyszerre kavarta fel a közvéleményt.

Egy biztos, a téma sajátossága, hogy totál jóindulatú embereket is rosszindulatú személyeskedésre késztet, valamint szinte mindenkinek van róla véleménye.

Majd azt is elmondom, hogy szerintem mi annyira felkavaró ebben az életműben, de addig is nézzünk szét, mit találunk még a polcon a bogarak mellett: A saját könyveinkből válogattam, 2-5 éveseknek szánt köteteket, amelyek szintén a kisgyermekek mindennapjairól szólnak, és sorozatban jelentek meg.

Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszik, melyiket fogadtátok be jószívvel otthonotokba. Esetleg van még itt olyan szereplő, aki valamiért irritál?
Persze egy-egy oldal nem tudja megmutatni, egy kötet képi világának otthonosságát vagy humorát, pedig jellemzően világképző és humoros művekről van szó. Mindőjükről elmondható, hogy a képek többet is mesélnek, mint ami a szövegben áll (talán ez a legfontosabb különbség B.E-val szemben).

Posztnyaralásos stressz szindróma

Szerző: Fakirma

Ismerős a kínzó érzés?

Drukkoljunk együtt Gabre Sikicnek!

Szerző: Fakirma

Gabre bácsi (leendő) nyughelyére Szendvicsgyerek akadt rá: