2013. március 17., vasárnap

Ki vagy vagy vészhelyzetben?

Szerző: Onleány    

Pánikolás vagy higgadtság? 
Igazi vészhelyzetben józan vagyok, csak utána kezdek el hisztérikusan visítozni. (Fakirma)
Amíg muszáj, próbálok uralkodni magamon, de ha kicsit is enged a kényszer, kitör rajtam a pánik. (Lotte) 
Nem voltam még igazi vészhelyzetben. A kisebb katasztrófák idején társaságtól függ. Ijedtek, gyengék között én vagyok a kőszikla, egymagam viszont néha dühöngök. Egyébként általában azt gondolom, hogy igazából nincs baj. (Szofi)

Humorral vagy kétségbeeséssel? 
Profin tudok röhögni a saját nyomoromon. Békés hétköznapokon sokat gyakorolom, így már akkor is csípőből megy, amikor tényleg plafonig ér a szar. (Fakirma)
Ha szigorlatok és államvizsgák vészhelyzetnek számítanak, akkor mindig nagyon idióta tudtam lenni. Mások izgalma és kétségbeesése megnyugtat. Ilyenkor próbálom oldani a feszültséget. (Lotte)
Amíg nincs életveszély, egy kis kalamajka az élet sója, ha jó a társaság. (Szofi)
Cudar időben programok gyors lemondása vagy tűzön vízen át az eredeti terv szerint?
Cudar időben nem megyek sehova, mert nagyon fázom. Na jó, csütörtök este elindultunk Szlovákiába síelni, de autóval jöttünk, és ott meleg volt. Egyébként simán ideértünk, Ember kicsit anyázott, de én jól szórakoztam. (Fakirma) 
Csípőből a lemondás mellett döntenék, de aztán valahogy mégis nekivágunk. Az a fajta vagyok, aki ha nem is vezet, mégis a fékpedálon a lába. (Lotte)
Eddig ilyesmiben még működött a realitásérzékem. Autót nem vezetek, saját magammal meg elbírok. (Szofi)

Hallgatva az időjárás-jelentésre vagy csak a saját szemnek hitelt adva?
Nem nagyon figyelem az időjárás-jelentéseket, valószínűleg én leszek az utolsó, aki észreveszi, hogy Budapestet egy forgószél elrepítette Smaragdvárosba. (Fakirma)
A nagyfiam pici kora óta bolondul az időjárás-jelentésekért. Talán, mert másfél éves korában bőrig áztam vele egy nyári viharban. Azóta igazi meteorológiai para-király lett belőle. Nem tudok lépést tartani vele. (Lotte) 
Nem tudom. Abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy mindig van körülöttem néhány ember, aki foglalkozik ilyesmivel. Egyébként meg városi patkány vagyok, az egész akkor lenne izgi, ha kimerészkednék az elemek közé. (Szofi)

Áramkimaradás esetére van otthon gyertya, zseblámpa vagy vakoskodás?
Persze hogy van egy rakással, de szülinapokon és áramszünetekben sosem találunk egyet sem. (Fakirma)
Van, van, a megtalálása viszont nálunk is újabb vészhelyzetet okoz. Amitől viszont végképp félek: az a villámcsapás. Múlt nyáron volt olyan, hogy a gyerekekkel a kocsiban (tudjátok, az Faraday-kalitka) töltöttem egy fél éjszakát, mikor veszettül csapkodott minden irányból a ménkű. (Lotte)
Gyerekkorunkban volt egy kis dinamós kézilámpánk, nekem az az igazi áramszünet-hangulat. Az mindig ugyanott volt, mindig megtalálható. Itthon szanaszét van mindenféle, gyertyát bármikor kerítek, de Bú mindig elkezd majrézni a nyílt lángtól. Egy kedves rokon egyszer jól beparáztatta.  (Szofi) 

Túlöltözve vagy lazán?
Túlöltözve, de úgy is fázom. (Fakirma)
A gyerekeket túlöltöztetve, magamra kevesebb gönc. (Lotte)
Igény szerint. Alapvetően lazán. Aki nem bírja normál cuccban, annak úgyis keringési baja van, nem hidege. (Szofi) 

Biztonsági tartalékok a kamrában vagy kicentizve?
Nálunk mindig vészhelyzet van, és a biztonsági vésztartalékokat azonnal felzabáljuk. (Fakirma)
A háborúkon és nélkülözéseken szocializálódótt nagyikámtól tanultam, hogy mindig legyen otthon tartalék liszt, olaj, cukor, a fagyasztóban is ez-ez. Tartom a szokást, így viszont fájó szívvel néha ki kell dobjak lejárt szavatosságú dolgokat. Tényleg, be kéne szerezni egy aggregátort is! (Lotte)
Egy teli kamra nagyon jó érzés, de akkor nem merek hozzányúlni, vagy rögtön feléljük, mert túl izgató. (Szofi)

5 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]


Az időjárási vészhelyzetekről jut eszembe, hogy engem anyukám paráztatott be még kamaszkoromban, hogy feltétlenül be kell csukni viharos időben az ablakot, mert jön a gömbvillám. Aztán hallottam olyat, hogy az ablak nem zavarja, aztán olyat is, hogy nem szabad mozogni, ha bejön, illetve seprűnyéllel arrébb kell pöckölni (de ezt csak azok mondják, akik az orrvérzést is hátrahajtott fejjel tűrik). Sőt, vannak, akik szerint az elektromos vezetékeken is be tud jönni. Remélem ti tudjátok, mi a teendő.

Réka

anyus írta... [Válasz erre...]

Én is rettegek a gömbvillámtól, sztem az ellen lehetetlen védekezni. Olyan mint a pók.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Jaj, ne, nagyjából az egyetlen dolog, amitől eddig nem paráztam, az a gömbvillám volt. Most már ez is rajta a listámon. Szerintem röhejes a póktól félni addig, amíg itt vannak nekünk a galambok. No, azok tényleg rettenetesek.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Amióta jópár éve ragadtunk be hóba autóval, azóta pár szállingózó pihe is pánikba kerget, ha utazásról van szó. Ember szerint jó buli volt, szerintem NEM, és hiába a pokróc, a szendvics meg tea termoszban, ha ki kell mászni pisilni!!! Ennek a hófúvásos koreográfiáját mindenkinek a fantáziájára bízom. Kriszta

Névtelen írta... [Válasz erre...]


Egyetértek Fakirma! Rohadt galambok, mármint csak a városiak. Szörnyen gusztustalanak itt a Belvárosban, ahogyan kolbászhéjakat csipegetnek, meg elgurult fél zsömléket. Ráadásul még a félelem is megfoghatatlan, sosem kerestem rá, mi féle mételyeket terjesztenek.

Réka

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...