Szerző: FiloSzofi
A napokban éppen Ti bizonyítottátok, hogy 130 éves Huckleberry Finnt olvasni nem csak mulatságos és szívszorító, hanem tanulságos is. Látogatottság-növeléshez tananyag lehetne.
Abban az időben, ha egy produkció balul sült el, nem otthon szomorkodtak a statisztika előtt, hanem nyakukba szedték a lábukat. Különösen, ha nem non-profit vállalkozásról volt szó, hanem előre legombolták a kíváncsi nézőket. ( Mondjuk, a non-profit jelleghez mi sem ragaszkodnánk, ha van ötletetek, szóljatok!)
Mark Twain két csavargója mindenhez ért, és mindennel próbálkozik. Ezúttal egyszerű színielőadással (de értik a hittérítő-prédikátor és a csodadoktor szakmát is, minden azon múlik, milyen a terep).
Megmutatom, hogyan sikerült második próbálkozásra megtölteniük a nézőteret, és azt is, hogy nálunk mire csődültek az olvasók.
"Este mi is megtartottuk a magunk előadását, de nem volt több közönség, mint tán tizenkét ember, éppen hogy a költségeink bejöttek. Azok is egész idő alatt röhögtek, és a herceg majdnem megvadult; és mindenki elment, mielőtt vége lett volna az előadásnak, kivéve egy fiút, aki elaludt."
A herceg azt mondta, hogy ezek az arkansasi fajankók nem érnek föl Shakespeare-hez; nekik bohózat kell vagy még annál is alantasabb. Azt mondta, majd eltalálja ő a gusztusukat. Másnap reggel szerzett nagy csomagolópapirosokat, festett néhány színlapot, és kiragasztotta őket a városban."
A színlap így szólt:
NŐKNEK ÉS GYERMEKEKNEK TILOS A BEMENET! - Ha erre a sorra be nem csődülnek, nem ismerem Arkansast!"
"Este tényleg zsúfolásig megtelt a nézőtér. Mikor már nem fértek többen, a herceg becsukta a pénztárt, és hátrament a színpadra, kilépett a függöny elé, és rövid beszédet tartott; (...) s mikor már mindenki topogott a várakozástól, fölhúzta a függönyt. Utána betáncolt a király négykézláb, anyaszült meztelenül; és tetőtől talpig be volt festve csíkosra, mint egy zebra, a szivárvány minden színében. És még - de nem is fontos, mi volt még rajta - csuda vadul nézett ki, de irtó röhögtető volt."
Aztán ahogy a közönség kiröhögte magát, jött volna a verés, de a "színészek" addigra már árkon-bokron túljártak.
Az Onleányon a "CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!" felhívás, és egy FÉRFI MELLTARTÓ okozott robbanást a látogatottságban. Rövid idő alatt az átlag ötszörösére nőtt az olvasottság a méltatlankodást kiváltó tartalom ellenére. Igaz, itt nem Lotte volt kiborító, csak amiről írt. Szeretünk borzongani, na - és szerintem röhögni is.
Abban az időben, ha egy produkció balul sült el, nem otthon szomorkodtak a statisztika előtt, hanem nyakukba szedték a lábukat. Különösen, ha nem non-profit vállalkozásról volt szó, hanem előre legombolták a kíváncsi nézőket. ( Mondjuk, a non-profit jelleghez mi sem ragaszkodnánk, ha van ötletetek, szóljatok!)
Mark Twain két csavargója mindenhez ért, és mindennel próbálkozik. Ezúttal egyszerű színielőadással (de értik a hittérítő-prédikátor és a csodadoktor szakmát is, minden azon múlik, milyen a terep).
Megmutatom, hogyan sikerült második próbálkozásra megtölteniük a nézőteret, és azt is, hogy nálunk mire csődültek az olvasók.
"Este mi is megtartottuk a magunk előadását, de nem volt több közönség, mint tán tizenkét ember, éppen hogy a költségeink bejöttek. Azok is egész idő alatt röhögtek, és a herceg majdnem megvadult; és mindenki elment, mielőtt vége lett volna az előadásnak, kivéve egy fiút, aki elaludt."
A herceg azt mondta, hogy ezek az arkansasi fajankók nem érnek föl Shakespeare-hez; nekik bohózat kell vagy még annál is alantasabb. Azt mondta, majd eltalálja ő a gusztusukat. Másnap reggel szerzett nagy csomagolópapirosokat, festett néhány színlapot, és kiragasztotta őket a városban."
A színlap így szólt:
NŐKNEK ÉS GYERMEKEKNEK TILOS A BEMENET! - Ha erre a sorra be nem csődülnek, nem ismerem Arkansast!"
"Este tényleg zsúfolásig megtelt a nézőtér. Mikor már nem fértek többen, a herceg becsukta a pénztárt, és hátrament a színpadra, kilépett a függöny elé, és rövid beszédet tartott; (...) s mikor már mindenki topogott a várakozástól, fölhúzta a függönyt. Utána betáncolt a király négykézláb, anyaszült meztelenül; és tetőtől talpig be volt festve csíkosra, mint egy zebra, a szivárvány minden színében. És még - de nem is fontos, mi volt még rajta - csuda vadul nézett ki, de irtó röhögtető volt."
Aztán ahogy a közönség kiröhögte magát, jött volna a verés, de a "színészek" addigra már árkon-bokron túljártak.
Az Onleányon a "CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!" felhívás, és egy FÉRFI MELLTARTÓ okozott robbanást a látogatottságban. Rövid idő alatt az átlag ötszörösére nőtt az olvasottság a méltatlankodást kiváltó tartalom ellenére. Igaz, itt nem Lotte volt kiborító, csak amiről írt. Szeretünk borzongani, na - és szerintem röhögni is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése