Szerző: FiloSzofi
"...és persze családbarát." Így fejeződött be a magyarázat. A férfi azt hiszem egy pályázatról mesélt az ismerősének a villamoson.
Na, gondoltam magamban, ez a fogalom jó úton van afelé, hogy valamiféle "vörös farokká" váljon.
Pedig jó lenne vigyázni, hogy ne üresedjen ki ez a fogalom, mert valójában óriási lehetőség az, hogy elfogadott szemponttá vált a a családbarát-ság. Mielőtt csak úgy elhasználjuk, ízlelgetni kellene a jelentőségét és ráharapni a lehetőségekre.
Nekem a családbarát szemlélet elsősorban azt jelenti, hogy a társadalom alapsejtje elsősorban nem az egyén, hanem a család. Ezért nem felcserélhető a gyerekbarát, vagy nőbarát jelzőkkel. Ha innen nézzük, akkor a családbarát intézkedések nem az egyesek közt tesznek különbséget a családosok javára, ahogy azt sokszor sérelmezik, hanem az egyénre tekintenek úgy, mint egy viszonylat tagjára, akinek a helyzete a család dinamikája szerint változik. Ez az adottság a nem családban élőknek nem kell, hogy hátrányt jelentsen, sőt. Lehet úgy tekinteni, hogy színesedik a piac, több az alternatíva.
Hallottam már keserűen megjegyezni, hogy családbarát munkahely az, ahol a gyerektelenek többet dolgoznak ugyanannyi pénzért. Vagy ugyanezt a másik oldalról, hogy már az újszülött mellől is illik minimum egy laptop után nyúlni, különben lenéznek és leírnak - már megint csak elvesznek valamit a nőktől.
A társadalom nem lesz családbarát egyedül a családpolitikai intézkedésektől. Példa erre a szocializmus a teljes foglalkoztatással, és hároméves gyessel. Csak a saját emlékeimet idézve: az anyák a négy fal között ültek, főztek, takarítottak, táplálták a gyereket papírforma szerint. Teljesítették a feladatot. És persze szerettek akkor is, ezért volt elviselhető, sőt jó. Három év parkolás után visszamentek dolgozni, kevesebb pénzért, kisebb pozíciókba.
Ma a világ is dinamikusabb, változékonyabb körülöttünk, ezért duplán fontos, hogy nem csak egyetlen irányelve szerinti viselkedést tolerál a társadalom. Rugalmasnak kell lenni, mint az élet. Az embert nem lehet mereven, funkcióira szétválasztani, és a funkciókat mereven külön kezelni, mert minden elem előbb-utóbb hiányos, beteg, a merevségtől repedezett lesz.
Nem lehet többé hermetikusan elválasztani a tanulás, a munka, a gyereknevelés és az időskor szféráit. Így összességében egészségesebb, sokoldalúbb, társadsalmilag jobban beágyazott, tehát erősebb embereket kapunk.
Na, eddig az ideológia. Számotokra mit jelent a 'családbarát' fogalom? Milyen igényeitek vannak, milyen tartalmakat tudnátok a fogalom alá felsorakoztatni?
Írjatok!
"...és persze családbarát." Így fejeződött be a magyarázat. A férfi azt hiszem egy pályázatról mesélt az ismerősének a villamoson.
Na, gondoltam magamban, ez a fogalom jó úton van afelé, hogy valamiféle "vörös farokká" váljon.
Pedig jó lenne vigyázni, hogy ne üresedjen ki ez a fogalom, mert valójában óriási lehetőség az, hogy elfogadott szemponttá vált a a családbarát-ság. Mielőtt csak úgy elhasználjuk, ízlelgetni kellene a jelentőségét és ráharapni a lehetőségekre.
Nekem a családbarát szemlélet elsősorban azt jelenti, hogy a társadalom alapsejtje elsősorban nem az egyén, hanem a család. Ezért nem felcserélhető a gyerekbarát, vagy nőbarát jelzőkkel. Ha innen nézzük, akkor a családbarát intézkedések nem az egyesek közt tesznek különbséget a családosok javára, ahogy azt sokszor sérelmezik, hanem az egyénre tekintenek úgy, mint egy viszonylat tagjára, akinek a helyzete a család dinamikája szerint változik. Ez az adottság a nem családban élőknek nem kell, hogy hátrányt jelentsen, sőt. Lehet úgy tekinteni, hogy színesedik a piac, több az alternatíva.
Hallottam már keserűen megjegyezni, hogy családbarát munkahely az, ahol a gyerektelenek többet dolgoznak ugyanannyi pénzért. Vagy ugyanezt a másik oldalról, hogy már az újszülött mellől is illik minimum egy laptop után nyúlni, különben lenéznek és leírnak - már megint csak elvesznek valamit a nőktől.
A társadalom nem lesz családbarát egyedül a családpolitikai intézkedésektől. Példa erre a szocializmus a teljes foglalkoztatással, és hároméves gyessel. Csak a saját emlékeimet idézve: az anyák a négy fal között ültek, főztek, takarítottak, táplálták a gyereket papírforma szerint. Teljesítették a feladatot. És persze szerettek akkor is, ezért volt elviselhető, sőt jó. Három év parkolás után visszamentek dolgozni, kevesebb pénzért, kisebb pozíciókba.
Ma a világ is dinamikusabb, változékonyabb körülöttünk, ezért duplán fontos, hogy nem csak egyetlen irányelve szerinti viselkedést tolerál a társadalom. Rugalmasnak kell lenni, mint az élet. Az embert nem lehet mereven, funkcióira szétválasztani, és a funkciókat mereven külön kezelni, mert minden elem előbb-utóbb hiányos, beteg, a merevségtől repedezett lesz.
Nem lehet többé hermetikusan elválasztani a tanulás, a munka, a gyereknevelés és az időskor szféráit. Így összességében egészségesebb, sokoldalúbb, társadsalmilag jobban beágyazott, tehát erősebb embereket kapunk.
Na, eddig az ideológia. Számotokra mit jelent a 'családbarát' fogalom? Milyen igényeitek vannak, milyen tartalmakat tudnátok a fogalom alá felsorakoztatni?
Írjatok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése