2014. szeptember 26., péntek

Mérgező mindennapok

Szerző: Fakirma

Amikor apám megmérgezte anyámat, úgy éreztem, homokszem csúszott mindennapjaink gördülékenyen működő fogaskerekei közé. Pedig remekül alakult minden, az esti ágybadugós rituálék közben szentül hittem, hogy ma minden tartósan és ideiglenesen nálunk állomásozó gyerek optimális időben szívódik fel az esténkben. Öregapa halk csoszogásával egy pillanat alatt tiporta szét édes álmaimat,

Megmérgeztem anyádat. Az altatójából véletlenül ötszörös adagot adtam be neki.

Évek óta tudjuk, hogy édesanyám betegsége gyógyíthatatlan, szemtanúi vagyunk leépülésének, és tényleg nem tréfás végignézni, ahogy napról napra veszíti el utolsó kapcsolódásait a külvilággal. Ezen az estén azonban felmerült bennem, hogy talán mégsem ő a legidiótább a családban.

Azonnal visítani kezdtem,

Cseszd meg Apa, ha börtönbe kerülsz gondatlanságból elkövetett emberölésért, ki fog vigyázni a gyerekeimre?!

A kislányok kipattantak az ágyból, s kórusban kiabálták,

Hívjunk mentőt, hívjunk ,mentőt, az olyan izgalmas, biztos szirénázva fog jönni!

Húgom lehetőségeihez mérten klasszul kezelte a helyzetet: riadtan konzultál mentőkkel, orvosokkal és a toxikológia portásával, de amikor Öregapa a vacsoránk romjait majszolgatva közölte,

nem visszük kórházba, majd szépen eltemetjük, 

önmarcangoló zokogásban tört ki,

Egész hátralévő életemet megnyomorítja a lelkiismeret-furdalás, mert megöltem anyámat.

Nem volt időm elgondolkodni azon, miért neki lesz bűntudata, mert a fiúk követelőzni kezdtek. Bendő mindenáron tiszta gatyához szeretett volna jutni, ami lássuk be, nem csak kicsinyes igény, hanem szívtelen viselkedés is ebben a drámai helyzetben. Ha az én nagyanyám éppen lehet hogy haldokolna, biztos nem zavarna, hogy piszkos fehérneműben kell iskolába mennem. Szendvicsgyerek nyúzni kezdett. hogy másnap hajnali öt órakor vigyem el úszni, egyébként az én lustaságomnak köszönheti majd, ha nem lesz belőle olimpiai bajnok.

Ember nem szólt, nem javasolt, nem kért semmit, csak ült a kanapén és hangosan röhögött.

Másnap hajnalban anyám jókedvűen ébredt. Én is kipihenten vágtam neki az előttem álló napnak, szerencsére Öregapa nem pazarolta el az összes altatót, még nekem is jutott belőle egy szem. Derékba törve Szendvicsgyerek sportkarrierjét, megtagadtam az uszifuvart. Bendő kicsit feszülten indult iskolába, mert rájött, hogy tiszta zoknija sincsen. A kislányoknak megígértem, hogy délután kimegyünk a Ligetbe biciklizni, kárpótlásul az elmulasztott mentőautóért. A család leggyengébb láncszemeit beszállítottam a pszichiátriára. A bűbájos doktornő mosolyogva hallgatta végig történetünket, és csak jóanyámat tartotta bent a zárt osztályon, minket hazaengedett. Megkérdeztem, mivel hálálhatnám meg a jóságát. Kérte, írjak egy posztot. Íme a paraszolvencia, írtam. Ezen a blogon utoljára, ráadásul nem is a legjobban sikerültet. És nem vagyok valami nagyon vidám ettől az egésztől.







29 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Édes.kedves Fakirma!Pocsék napom van,és Te megnevettettél mégis!Köszönöm!Az írásaid tele vannak élettel,csodálatosan kevered az öniróniát az önkritikát,a humort és a családod iránti szeretet érzékeltetését.Ne hagyd abba az írást,kérlek!Ismeretlen rajongód üdvözöl!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Csatlakozom az előttem szólóhoz.Írj,Fakirma!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Mi lenne velünk, ha
Fakirma
nem írna?! :-(

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hát, sajnálom, hogy elhagyod ezt a terepet én is!
Azért segítsen ki valaki. Lehidaltam a megdöbbenéstől ez elejét olvasva. (Emlékek, stb.) Nem tudom hova tenni Ember jókedvét és a többit a végén meg nem értem.
A humort, iróniát, kiritikát és Besenyő családot értem, meg az összes Fakirma történet zseniális (HALLOD?!?!), de ezt meg szeretném érteni, hogy ezen is nevethessek, mert az kell nekem. :-)

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Ez nem egy vicces történet alapjában véve. Ember azért nevetett, mert elég hamar kiderült (több orvossal való konzultáció után), hogy a helyzet egyáltalán nem vészes, és anyukámnak nem lesz semmi baja, mi többiek mégsem tudtuk a helyén kezelni a helyzetet,mindenki a saját nyomorával volt elfoglalva, ami elég vicces lehetett egy józan kívülálló számára. Másnap gyógyszerbeállításra fektettük be anyukámat a kórházba néhány napra, teljesen függetlenül az altatós incidenstől. A blogunk meg döglődik, sőt meg is döglött (de erről azt hiszem Lotténk még fog írni), ti pedig mind nagyon édesek vagytok és könnyet csaltok a szemembe. Nárcisztikus személyiség lévén nekem egyébként nagyon fontos, hogy kiírhassam magamból a hétköznapjaimat, ezért biztos, hogy egy másik blogon folytatni fogom. És nagyon köszönöm, hogy olvastok!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nagyon sajnálom én is,hogy a blog bedöglik.Nagyon szórakoztanak az írásaid,szeretném,ha majd olvashatnánk még Tőled.Nyilván komoly oka van a másik két hölgynek arra,hogy ne akarjanak írni tovább.Nem hagy el az ember csak úgy egy titkos szerelmet(ahogyan Lotte minősítette ezt a blogot)

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Próbáljátok elkérni/lementeni a blogotokat!!! A történelem és az olvasók életének egy nagyon fontos része!
Kérek belőle egyet.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Szerintem néha elhagy az ember egy titkos szerelmet, csak úgy. Mert akadt egy másik titkos szerelme, vagy csak beleunt a sóvárgásba, elfáradt, esetleg az élet úgy hozta, hogy máshová kell helyezni a libidóját.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Én is kérek belőle! Elektronikus könyvet faragok belőle, kötelező darab!
Folytasd Fakirma! Nem hagyatod abba!!!!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Libidókázni mentek? Esetleg pikáns témára esett a választás?
Te ne hagyj el semmilyen szerelmet, az éltet s a sírba dönt.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Fakirma,a libidó nem helyeződik sehová.Vagy van,vagy nincs.Meglehetősen szerelemfüggő,hogy épp mekkora.Ja,és az írásaid kötetbe valók,ki kellene adni!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Mondtam én, hogy könyv kell belőle!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nagyon szórakoztatóak az írásaid, sokat nevetek rajtuk. Megérintenek a gondolataid, átértékelődnek a hasonló élményeim a szavaid olvasva. Mintha csak velem történne ugyanaz minden nap. Valahol ugyanazt éljük át, segítesz túllendülni a mindennapjaimon. Két kicsivel nem mindig könnyű, vidámságot hozol a szürke napokba, mosolygok, ha hasonló élményekben részesülök! Könnyebb az élet a gondolataid olvasva! Szeresd az életed, mi is szeretjük a történeteid!
Legközelebb írj az új "szerelmedről"! Kata

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ki sír ma?

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Leginkább az őszinteséged fog meg.Semmi mellébeszélés,az élet maga.Nem mindenki képes ilyen nyiltan írni a problémás dolgokról.Nagyon szerethetővé válnak az írásaid ezáltal.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Drága Irma! Sokadszor olvasom. Egy gyöngyszem az életszagú abszurd világában, Örkény gratulálna. Abba ne hagyd! Kriszta

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Kedveseim, nagyon köszönöm a szeretetteljes sorokat, és azt hogy olvastok, értetek,velem nevettek és nem botránkoztok meg rajtam. Ha megálmodtam az új blogot, jelezni fogom. Fakirma

a mesélő írta... [Válasz erre...]

A bejegyzésen megdöbbentem és én sem értettem, köszönöm, hogy aztán leírtad,hogy mi is volt. Az írásaid hiányozni fognak és remélem, hogy majd neked is hiányzik az írás és írsz majd. Nagyon várom!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Drága Irma! Egy éve blogturistáskodom, amióta a fiam megszületett, és nem elsősorban munka okán nyösztetek gépet, telefont.
Nem kis szereped van abban, hogy "rákattantam" a műfajra, ugyanakkor abban sem, hogy igen válogatós lettem ebben is.:) Magasra tetted a lécet, jó olvasni, feldobsz, várlak, hiányozni tudsz! Úgyhogy izibe' kérnénk az új lelőhelyed, amint lehet.
Nem tudom, csak engem nem lepett meg ez a blog-kaputt bejelentés...?:-o

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Engem is meglepett,rendszeres olvasója vagyok a blognak,két picuri gyerekkel itthon,igazi felüdülés volt olvasgatni.Lotte és Szofi is hiányozni fog.Vajon miért hagyták abba?Jó lenne tudni Róluk is valamit.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hello, a 19-es hozzászóló vagyok ismét.:)

Épp azt próbáltam jelezni, hogy a mélységes,néma csönd, amit véletlenül sem tör meg legalább hetente valaki, szerintem eléggé baljós feszültséget árasztott. Aztán itt van ni: tényleg.:P

Nálam Irma for president, Szofi is aranyos, ha lesz hol, őt is olvasnám - Lottét nem hiányolom, lehet, h jó fej ő is, de párszor úgy elrúgta nálam a pöttyöst a fanatikus politikai térítőszövegeivel, hogy jujujj - azóta skippelem az írásait, aztán így mindenki boldog.:)

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ha valaki fanatikusan hisz valamiben,akkor nyilván fanatikusan is hirdeti.Lotte is hiányzik,más tipus,más látásmód,de ettöl volt jó a blog,hogy ilyen is van rajta,meg olyan is.Kár érte!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

A sokféleséggel, másféleséggel tudok mit kezdeni, hasznos is, mert más perspektívából láttat dolgokat, elgondolkodtat.

Amit viszont nem viselek el, az épp ennek az ellentéte, a "csak az a helyes" és a "nem is normális, aki nem ugyanígy gondolja" hozzáállás.

De ugye ez is csak egy vélemény itt a sokból, most épp az enyém:)

A lényeg, hogy szerettem ide járni, kösz minden kellemes percet a szerzőknek, és Irma, el ne tűnj!:))

Gabriella,Marianna Csontos írta... [Válasz erre...]

Mi van? Vége ennek a szuper oldalnak? Miért, hogyan? Hol lehet majd megtudni hogy hol folytatjátok? Választ várok! Köszönöm!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ez ugye nem az a kapuzárás?
Fakirma: Miért nem lehet ide folytatni, ha a többiek kilépnek?
Ha lesz folytatás, itt megtudjuk, ugye?

Névtelen írta... [Válasz erre...]

És miért nem szól semmit Lotte és Szofi?Nem szép dolog több év után csak így lelépni!Követelik Őket az olvasók,úgy tünik.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Megjelent a cikk, főoldalon olvasható.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Fakirma,hiányzol!Írjál már valamit,lécci,lécci!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Egyetértek az elôttem szólóval.Fakirma,Szofi,Lotte!Nem igaz,hogy nem hiányoztok Magatoknak!Nekünk igen!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...